A világháborúk:

Az első világháborúban (1914-1918) elszenvedett vereségét követően az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlott. Magyarországon először polgári demokratikus forradalom tört ki, majd rövid időre kommunista tanácsköztársaság alakult. Ennek leverése után az új kormány 1920-ban kénytelen volt aláírni a trianoni békediktátumot. Mivel az utódállalmok határvonalainak megrajzolásakor a győztesek tollát katonai-stratégiai megfontolások vezették, a magyar nemzet egyharmada a határon kívülre került. Magyarország a területi veszteségeivel együtt (korábbi területének majd 70 százalékáról kellett lemondania) elvesztette a hozzáférést nyersanyagaihoz is.

Ezek a történelmi tények nagyban befolyásolták Horthy Miklós kormányzó politikáját. A tekintélyelvű, konzervatív kormányzat rosszul becsülte fel a hatalmi erőviszonyokat: jóllehet nem volt fasiszta, Hitler oldalára állt, azt remélve, hogy valamennyit visszaszerezhet az első világháború után elvesztett területekből. 1938 és 1941 között ez részben sikerült is, de Magyarország a fasiszta hatalmak oldalán lépett be a második világháborúba. 1944-ben a német csapatok megszállták az országot, és egy balul sikerült kiugrási kísérlet után 1944. októberében a szélsőjobboldali Nyilaskeresztes Párt került hatalomra. Az ország a németek elleni offenzíva felvonulási terepévé vált.1944. decemberében új magyar kormány alakult Debrecenben, az akkor már felszabadított kelet-magyarországi városban. 1946. februárjában kikiáltották a köztársaságot, és pont egy évvel később 1947. februárjában a magyar kormány képviselői aláírták a párizsi békét, amely visszaállította az 1938-as, trianoni határokat.

A kommunista rezsim alatt: Közvetlenül a II. világháború után, 1945-ben tartották az első szabad választásokat, amelyen hat olyan párt indult, amelyek elnyerték a Szövetséges Ellenőrző Bizottág jóváhagyását. A Független Kisgazdapárt 245 helyet szerzett, a kommunisták 70-et. 1947-re már csak két párt maradt, amely szemben állt a Moszkva támogatását élvező kommunistákkal, és ezek is fokozatosan megtörtek az erősödő politikai nyomás alatt. Rákosi Mátyás vezetése idején (1949-1956) szovjet típusú alkotmányt léptettek életbe, egypártrendszer jött létre, amely semmibe vette a nemzeti hagyományokat, szolgaian másolta a szovjet modellt.

1956. október 23-án fokozatosan forradalommá változó népfelkelés tört ki a gyűlölt vezetés és rezsim ellen. A felkelést leverték a szovjet csapatok, és 1958-ban a forradalmi kormány vezetőjét, Nagy Imrét és kormányának több tagját kivégezték. A diktatúrát szovjet támogatással helyreállították, a megtorlásnak százak estek áldozatul.

Kádár János vezetésének évtizedei alatt (1956-1989), a forradalom megtorlásának évei után konszolidálódott a rendszer, de a viszonylagos liberalizmus és az úgynevezett puha diktatúra körülményei között is világossá vált, hogy a szocializmus nem reformálható, és változásra van szükség.

Demokratikus újjászületés: Erősödni kezdett a többpártrendszer követelése, és a pártállam felbomlása visszafordíthatatlanná vált. 1989. június 16-án hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy méltóságteljes tanúja legyen az 1956-os forradalom mártírjai újratemetésének. 1989. október 23-án Magyarországon újra kikiáltották a köztársaságot, az ország hivatalos nevébõl pedig törölték a szocialista jelzőt. 1990 tavaszán szabad választásokat tartottak, amelyet nagy többséggel a Magyar Demokrata Fórum nyert meg. Antall József, a párt elnöke vezetésével alakult kormányt 1990. május 23-án iktatták be tisztségébe. Antall József 1993. december 21-én bekövetkezett halála után 1993. decemberében a szintén MDF-tag Boross Péter, addigi belügyminiszter vette át a mandátum hátralévő időszakára a miniszterelnöki tisztet. Az 1994-es választásokat a szocialisták (MSZP) nyerték meg, 1998 májusában pedig a fiatal demokraták (FIDESZ-MPP) arattak győzelmet. A 2002. április 7-i és 21-i választási fordulók eredménye alapján az MSZP-SZDSZ koalíció került kormányra. 1999-ben az ország a NATO,2004 Május 1-én pedig az Európai Unió tagja lett.